Valószínűleg utolsó szabad nyaramat egy fullextrás Sziget-eléssel akartam lezárni, hogy legalább legyen mire emlékezni. Ez sajnos nem jött össze, a jegy- és bérletpiac most nem nekem kedvezett, és belátva biológiai satnyaságomat, meg kellett elégednem egy nappal, ha arra már júniusban megvettem a jegyet. Ez pedig aug. 15-e, szombat volt. Teljesen jól összeállított program, nyárias idő, 10ezerért még a hülyének is simán.
Dél körül tüdőztem le először a Sziget porát. A csomagmegőrzőt útban a Nagyszínpad felé nem találtam, a Sziget-shop zárva, indulhat a terepszemle. A Nagyszínpad előtti első sor már betelve, és kezdett az oldalkorlát ideális területe is betelni, úgyhogy itt adtam fel első soros terveimet a Placebo-val kapcsolatban. Gyorstali Placebo-s barátosnémmal, élménybeszámoló, hogy már reggel óta ott táboroznak, és jópofa volt a soundcheck. Ezután nekivágtam a Sziget-nek, hátha valami rám ragad a Sziget-feeling-ből, a poron kívül.
Végigszántottam a bazár-sort, és kibírtam vásárlás nélkül. Felderítettem a kajás részt, ebéd megvolt, betáraztam innivalóból és irány vissza a Nagyszínpad. Elrepült az idő, alig értem vissza, már kezdett is a The Subways. Myspace-en bevizsgálva nagyon érdekeltek, nem akartam kihagyni. Oldalkorlát betámadva a keverő előtt, jöhet a show. Sajnos csak egy dalig húztam, annak ellenére, hogy nagyon szimpatikus és jófej együttesnek tűntek. Elkapott az általános rosszullét, úgyhogy leléptem.
A bejáratnál, emlékeztem, hogy jó vuci-vuci ment, amikor megérkeztem, és nem is volt zsúfolt placc, úgyhogy visszakeveredtem oda. Szerencsére most is nyugis rész volt, levágtam magam egy székre és innen kiesett kb. egy óra. De a zene jó volt, mert folyamatosan bólogattam. A kiragasztott programból aztán kiderült, hogy nagyon eltalálták azt a stílust, amire mostanában pörög a fülem, viszont ez az öröm csak délután 5ig tart, utána egész hajnal 4ig d'n'b-party lesz, amibe minden fesztiválon belefutok, és amit ki nem állhatok. Ehhhh. Halkan írom, hogy az a délután 5 is csak 4ig tartott, de így legalább nem csúsztam le az Editors-ról.
Editors: Az Editors-szal kapcsolatban abban biztos vagyok, hogy nagyon szerettem volna egy "All Sparks"-t hallani, hogy legalább valami ismerős dal is legyen. Nem jött be. A "Munich" sem (Már ha az az övék...őőőő.). Ettől függetlenül a koncert előtt pár perccel a böhöm nagy hangfalakkal szemben remek hűvös első sort, és ezzel együtt korlátot fogtam. Remek. A füldugókat bekészítettem, de szerencsére idén tényleg jól szólt a Nagyszínpad és még a hangfalakkal szemben sem süketültem meg, és a belső szerveim sem lettek összeshake-elve, úgyhogy nem volt szükség óvszerre (LoL). Viszont a fényképezőmet kb. itt tettem a táska mélyére. Sziget-en Nagyszínpadról nem tudok semmilyen körülmények között igazán jó képeket készíteni, olyan oldalról pláne, és mivel most a hangfalakkal szemeztem, a videónak sem volt semmi értelme, mert úgyis csak torzult volna.
Szimpatikus társaság volt ez is. Az énekes egy Edward Norton testébe bújt Coldplay-Chris Martin, a billentyűs-gitárosról pedig simán az ifjú Wolfsheim-Peter Heppner ugrott be.
A koncert jó volt, jól szólt, bár a végére kicsit vontatott, vagy depis, vagy a kettő együtt, mindenesetre pont akkor fejezték be, amikor kellett, hogy még kellemes élmény maradjon.
Jellemző rám, hogy utóbb művelődök zeneileg, úgyhogy hamarosan kiképzem magam Editors-ból, mert ők tényleg bővebb ismeretségre érdemesek.
Aki a koncertet újra át szeretné élni, javaslom a dimeadozen-t, biztos forrásból tudom, hogy magyar akciónak köszönhetően fent lesz a buli DVDn.
Jah: a koncert elején a fotósokra zúduló rögtönzött vízesés a színpad tetejéről akkor nagyon poén és tök hangulatos volt, utóbb kiderült, hogy fotós ismerősöm gépe itt kattogta ki magából az utolsó képeket, úgyhogy ezúton is részvétem.
Klaxons: Ismét: két számot ismerek tőlük, azok tetszenek, benne vannak a jegyárban, naná, hogy megnézzük.
Nah ez már egy fokkal színesebb társaság volt. Az énekes-gitáros halál szimpatikus figura volt. A billentyűs srácról továbbra sem tudom eldönteni, melyik tini-fiú-bandából vágták ki, de elég vicces látvány volt a kis tyúkmellével. :D A hozzám közelebb lévő gitáros valami neo-Rolling Stones-ból szabadult alak lehetett. A dobosban pedig feszt Martin Gore-t láttam, ahogy kilépett a "People Are People"-klipből.
Zeneileg túl sok nyomot nem hagytak bennem, lenyomták a programot és viszlát. Ami miatt emlékszek rájuk, az a fura külső, meg hogy az első szám alatt elszállt a cuccuk. Belőlük nem érzek vágyat további művelődésre.
Manic Street Preachers: Koncert előtt filóztam, hogy feladjam-e az egész jó helyem (kb. 6-7emberrel kerültem közben bentebb, és már nem a hangfalakkal szemben voltam, hanem a kamerás emberkével, simán jó hely), és irány át egy jó NEO-ra, vagy maradjak egészen Placebo végéig... Jelentem, győzött az ész: maradtam a helyemen. NEO úgyis lesz nemsokára ZP-ben is.
A MSP-ről annyit tudtam, hogy szintén kb. két számukat ismerem, azok tetszenek, fesztiválon elférnek, leteszteljük, ha már a Placebo előtt vannak pont.
Az énekes szimpatikus, a gitáros valami top secret Duran Duran-tag lehet :DDD, a kiegészítő zenészek közül a gitáros mocskosul helyes, úgyhogy ha valaki tudja a nevét, azonnal add comment, köszke.
2. vagy 3. dal pont az volt, amit ismertem (Your Love Alone (Is Not Enough)). Nagyon díjaztam volna, ha ennek örömére Nina Persson (igen, a csaj a The Cardigans-ből) is felbukkan, de nem, úgyhogy kénytelen voltam én vokálozni helyette. B) Zárásként még volt az "If You Tolerate...", újabb sikerélmény, hogy jéééé, ezt ismerem. Amúgy egy kicsit álmoskás koncert volt, de semmiképp sem rossz élmény, csak ők is nálam az az együttes marad, hogy egy-egy szám erejéig a TV-ben oké, de nagyobb dózisban ha nem muszáj, újra nem.
Placebo: Ahogy elköszönt a MSP, kb. felkenődött az első sor a korlátra, indult a nyomás hátulról. Egyre több lett a környéken a sok trendi kiccaj, akik "plészbura jöttünk g*cccciiii", nőtt az egy emberre jutó alkoholtartalom, és egyre több gyökér nőtt ki hirtelen. Kis fejvakarás után, hogy lehet most kellene menekülni, amíg viszonylag békésen lehet, mégis maradtam. Balomon egy jóatyám korabeli úr, aki MSP-fan létére sem zúzott le még a MSP alatt sem, jobbomon meg két, anyámtól nem sokkal fiatalab nőci, együtt nincsenek 80kg, egyik sem díjbirkózó típus, szóval a szomszédság békés, nem lesz itt baj. Hátulról egy külföldi csaj próbált kinyomni a helyemről, biztos nem nézett Placebo-kedvelőnek, mert pirosban voltam, dehát ilyenkor jó, ha súlyos eset az ember, mert fél óra után feladta a próbálkozást és békén megmaradt mögöttem.
Magam sem értettem, miért, de a koncert előtt pár nappal már bennem volt az izgalom, hogy Placebo-koncert lesz, pedig 2006-ban kétszer is láttam őket, igaz csak DM-előzenekarként, de még így is jobb setlist-tel és lemezzel, mint ami most van. És mégis izgatta a fantáziámat.
A koncertkörülményről még annyit, hogy mivel Stef a kedvencem, naná, hogy Molko oldalán kötöttem ki, ami fokozta az életveszélyt, de végülis nem bántam meg, mert jó hely volt, Molko többször is kijött pont elénk, Stef is egyszer meglátogatott, és Steve, a kisdobos is a mi oldalunkon akart meghalni a hangfalakon, ha az leborul, mert felmászott rá. :D
Setlist (köszi Dönci a Placebo-topikból):
Kitty Litter
Ashtray Heart
Battle for the Sun
For What It's Worth
Soulmates
Speak in Tongues
Follow the Cops Back Home
Every You Every Me
Special Needs
The Never-Ending Why
Breathe Underwater
Meds
Come Undone
Special K
Song to Say Goodbye
Infra-Red
The Bitter End
Taste in Men
Az első 4 dal meglepően nagyon tetszett, pedig a lemezen nem nagyon tetszettek. Aztán eldobtam az agyam az "Every You Every Me"-re, bár a tömeg így is erősebb volt, úgyhogy nagyon ugrálni még erre sem tudtam. "Special Needs" alapkedvenc, "Breathe Underwater" a 4 kedvenc között benne van az új lemezről, úgyhogy ennél jobban csak a "Julien"-nek tudtam volna örülni, de a "Come Undone" pluszban simán kárpótolt. "Meds" alatt lezúztam a szomszédokat, de elnézték. :) A ráadás meg klassz volt, bár a "Taste In Men" helyett valami mást tennék be.
Hangzás szuper, zeneileg nem túl bonyolult az egész, de ez így van jól. A látvánnyal csak annyi bajom/bajunk volt, hogy a kivetítőjüket húzhatták volna magasabbra is, mert az első sorból csak a felét lehetett látni. Nah nem mintha kicsiBri és Stef látványa olyan fájdalmas élmény lenne. :)
Molko mint pasi... hát nemtom. Maradandó jelenség még így szolídan is, de nálam nem pendít meg bizonyos húrokat. Stef már más téma. B) Külön plusz pont az egyik hangfalnál nyújtott csípőringatásáért, ritkán jelenik meg a fejemen a szégyenlős kerek bociszem-jelenség, de most nagyon kijött. Jáj. B) Tudom, hogy másik ligában játszik, de akkor is.
Koncert után meg akartam keresni a Gumipop-bulit, de kb. egy órás bóklászás után sem találtam meg a helyet, ahol volt, úgyhogy feladtam. Barátnőméket a kijáratnál pont elcsíptem, kicsit beszélgettünk, aztán visszavetettem magam a Sziget sűrűjébe. Tervben volt még éjjel 1-kor egy Jamie Winchester-koncert, vele párhuzamosan egy Kistehén, aztán 2:30-tól a The Kolin, de éjjel 1 körül feladtam. Fáradt voltam, koszos voltam, nyűgös voltam, nagyon fáztam, egyedül voltam, úgyhogy cucc a csomagmegőrzőből ki, fesztiválbuszra fel és irány ki az első vonathoz.
Koncertek tekintetében nagyon klassz nap volt, amúgy a Sziget-feeling nem csapott meg, és abszolút nem bánom/bántam, hogy idén csak egy nap jött össze, mert ez legalább minőségi volt, és a plészbu nagyon nem gáz.
