A Madonna-koncertet nátha-ügyileg még nem sikerült kihevernem, ezért az utolsó pillanatig kétesélyes volt, hogy megyek-e ZP-be, NEO-ra, idén nyáron utoljára. Aztán győzött a szív, meg hogy a Sziget-en sem hallottam az újításokat, szóval vonatra ültem.

Elég szerény számú közönség gyűlt össze, legalábbis amíg láttam valamit a sötétben, és háttal a színpadnak álltam. Stage time: 20:30, úgyhogy 20:15kor már a fénypróbát és társait figyeltem inkább, sem mint a tömeget a hátam mögött.

Pontos setlist-et nem tudok, de ha esetleg közben befut valami pontos infó, majd pótlom.
Maga a közönség elég furcsa volt, kicsit úgy éreztem magam, mintha valami Sziget-es nagyágyú előtt lépett volna fen a NEO és a várakozóknak ezt el kell viselni. Bár szó ami szó, én sem tomboltam agyon magam, sőt, néha kényszert éreztem, hogy rágörbüljek a korlátra, nade bennem dolgozik a takony! Kicsit nehezen indult a koncert a közönség és picit az együttes oldalán is, de aztán a végére persze egyként ugrált mindenki "Aiiaiiyo"zva.
Nyitásnak megmaradt a szilveszterkor debütált "Hiii Train", még mindig szeretem, jó dal, jöhetne a stúdióverzió. Volt ismét "Control", nagyszerelem, és bármennyire depressziós és lassú dal, mégis kell. Volt "Bake It And Break It" (avagy egy korai setlist-ről a Bakkerman), ha már lassú számok, amit minden bája ellenére unok, ellenben közönségsiker. Az est highlight-ja nekem most is a "Spellbound" volt, durvajó remixben, nem lehet megunni, benne ugyebár a Madonna-féle Confessions Tour-os "Let It Will Be" Paper Faces (igen, Stuart Price) remixes dobjával. Volt "Absolution", őt is szeretjük továbbra is, "Over Space And Time Again", "Scorn Me" egy új, dögösebb változatban, viszont a "Record Straight"-re nem emlékszem... "Red Button" szintén alap, hogy a Taft se tartsa tovább a sérót és mert a country needs NEO. Szintén nagy szerelem, az "Endless Roads" egy alapos átremixelés után újra visszakerült a list-re. Magának a dalnak örvendek, a verziónak...hát, még szokni kell, így elsőre nem ütötte meg kellemesen a hallókámat.
A "Hiii Train" mellett volt még kettő az új dalok közül, a szintén közönségkedvenc, és talán az este legnagyobb sikítóáradatát kiváltó "(Sexual) Serial Killer", meg a megint nagy szerelmem, a "Where Ever You Go". Számomra utóbbi változatosabb, kedvesebb dal, pedig valahol mégis mintha egyszerűbb lenne a "Serial Killer"-nél.
Porolgatva az emlékeimet, volt még persze "Diskhead", amit sokan unnak, nekem ez sajnos még nem jött össze, mert több okból is nagykedvenc, és már említettem a záró "Aiiaiiyo"-t.
Több dalra nem emlékszem, lehet ennyi is volt. Viszonylag rövid koncert volt, ami döcögve indult, aztán felpörgött, igazi nyárvégi hangulattal, nem túl lelkes közönséggel, egy mindig aranyos Enikővel, egy ismét egyre több egyértelmű szexuális mozdulatot produkáló, és a közönséget folyamatosan tüzelő Péterrel, egy dobos Tomival, akivel egyszerre püfölni mindig élmény, és végül egy Mátyással, akit ilyen közelről még életemben nem láttam összesen ennyit asszem a több éves NEO-koncertre-járásaim alatt. Végre kirobbantották a háttérből, jól tették, és kezdi ő is élvezni, ha kijöhet. A dalok új verziói számomra elsőre nem ütöttek, talán majd legközelebb, ha minden igaz 11-én Miskolcon. Addig is "listen to the sound, we are all spellbound". /Képek a ZP-honlapon és a szorfdeszka.hu-n/